Heti Válasz 2016. június 9.

"Az, hogy a Városligetben többszáz fát kivágnak a tervezett építkezések miatt, mozgósíthatná Európa egyik legszennyezettebb levegőjű fővárosának lakóit. Hogy a kormány és annak feje a parlament közeléből az uralkodók (és a cs.kir. helytartótanács) épületeibe kívánkozik, érdekelhetné a demokrácia híveit. Hogy ezek a tervek sokszáz milliárdot emésztenek fel, fellázíthatná az adófizetőket."

A teljes interjú szövege alább olvasható.

- Tavaly júliusi beszélgetésünkkor azt mondta, a migrációt az embercsempészek elleni széleskörű összefogással lehetne megállítani. Elégedett a fejleményekkel?

- A migráció  az évszázad egyik legnagyobb kihívása lesz. Magyarország ebben a kérdésben kivételesen a helyes irányba lépett, még akkor is, ha az ehhez kapcsolódó otromba kormányzati propagandát elítélem. Sajnos a migránskérdést politikusaink arra használják, hogy eltereljék a figyelmet időszerűbb ügyekről.

- Van Európa jövőjénél időszerűbb kérdés?

- Az európai civilizáció jövője egy része annak a problémahalmaznak, amely abból fakad, hogy az emberiség rendelkezésére álló erőforrások túlnyomó részét a Nyugat használja el, ezért a Kelet és a Dél lakosságának egy hányada megpróbál idevándorolni. A globalizációval teremtettünk egy olyan rendszert, amelynek csak kárvallottjai vannak: az erőforrásokkal való pazarlás, az olcsó munkaerő, a diktatórikus kormányzás számít versenyelőnynek.

- Honi ügyeinkben is ennyire pesszimista? Egy tizenöt évvel ezelőtt megjelent kötetben arról írt: Magyarországon nem a lehetséges világok legjobbika, hanem „látványosan korrupt és félreismerhetetlenül piackerülő rendszer” alakult ki a kommunizmus bukása után, miközben hazánk „olyan erkölcsi, gazdasági és kulturális mélypontra jutott, amilyenre eddig csak vesztes világháborúk, véres diktatúrák idején volt példa”.  Az azóta eltelt másfél évtizedet is hanyatlástörténetnek tartja?

- Soraim ma is időszerűek. Az elmúlt 15 évben a rendszerváltás rendszere kiteljesedett és megszilárdult, ezen az állami újraelosztás kegyelméből virágzó rablókapitalizmust értek. A civil társadalom és a hatalom közötti távolság pedig mit sem változott a Kádár-rendszer óta. Orbán Viktor olyan lehetőséget szalasztott el, ami száz éve egyetlen magyar miniszterelnöknek sem adatott meg: kormányozhatott volna a túlnyomó többség bizalmából, de ő a saját klientúrájának juttatott pénzügyi és adminisztratív hatalom erejénél fogva kívánt kormányozni.

- Egy politikusnak mindig ezerféle érdek között kell egyensúlyoznia, ám ez szilárd hátország nélkül lehetetlen. Ráadásul a 2014-es újbóli felhatalmazás visszaigazolta a miniszterelnök stratégiájának helyességét.

- A politika nem a hatalom megtartásának, hanem a jó kormányzásnak a tudománya. A FIDESZ csak szavakban támogatta a hazai kis- és középvállalkozókat, az adófizetők pénzét haszontalan és megalomán beruházásokra fordítja (korszerűtlen, soha meg nem térülő atomerőmű, üres stadionok, múzeumi negyed, a Vár kisajátítása kormányzati célokra stb.), megerősítette a falvakat fojtogató nagybirtokrendszert, átláthatatlan, túlközpontosított kormányzati struktúrát teremtett és azt szervilis hivatalnokokkal töltötte fel,  tovább rontotta a munkafeltételeket a közoktatásban, nem segített az egészségügyben uralkodó kétségbeejtő állapotokon. 2014 csak azt bizonyította, hogy a FIDESZ-nek nincs komolyan vehető ellenzéke.

- Az oktatásügy cáfolja a társadalom és a hatalom között „kádári távolság” Lányi András-i tételét. Az előbb helyben, majd országosan megszervezett tanári-szülői mozgalom meghátrálásra kényszerítette a „kormányzati önkényt.”

- De hát erről szó sincs! A kormány egyetlen érdemi ponton sem engedett, tovább államosítanak,, ragaszkodnak a tankönyv-piac monopolizálásához és nem nyúltak a pedagógusok nyomasztó terheihez. Lezajlott egy spontán éhséglázadás, amit a hatalom ügyesen kibekkelt. De hozzáteszem, a pedagógusok mozgalma üdítő kivétel, ilyen széles körű  társadalmi tiltakozásra nem volt példa mondjuk a transzatlanti kereskedelmi paktum vagy Paks esetében.  A kormány Várba telepítése vagy a Városliget tönkretétele ellen is csak kicsiny, elszigetelt csoportok küzdenek.

- Az oktatás mindenkit érint ebben az országban, a Városliget ügye nem.

- Az, hogy a Városligetben többszáz fát kivágnak a tervezett építkezések miatt, mozgósíthatná Európa egyik legszennyezettebb levegőjű fővárosának lakóit. Hogy a kormány és annak feje a parlament közeléből az uralkodók (és a cs.kir. helytartótanács) épületeibe kívánkozik, érdekelhetné a demokrácia híveit. Hogy ezek a tervek sokszáz milliárdot emésztenek fel, fellázíthatná az adófizetőket.

- Az ön által közönynek nevezett magatartás valójában nem indokolt gyanakvás a politikai instrumentalizáció ellen? Például a Liget-projekt kormányellenes tiltakozói feltűnően elnézőek a volt SZDSZ-es miniszter Persányi Miklós állatkerti igazgató monumentális biodóm-tervével.  

- Liberálisnak számító értelmiségiek a múzeumi negyed támogatói között is akadnak. De az igaz: a bölcs taktikus Persányi Miklós minden kapcsolatát mozgósította, hogy az állatoknak szánt kertből egy parlamentnyi méretű területet kisajátíthasson a maga Disneyland-je számára Egy száz éves fa csak száz év alatt pótolható: sokkal jobban kellene vigyáznunk rájuk. Egy szemináriumi dolgozat szerzője figyelmeztetett az ELTE Humánökológia Szakán, ahol tanítok, hogy Buddha egy fa alatt világosodott meg, Newton így jött rá a tömegvonzás törvényére, és Arany János részben  a városligeti tölgyek alatt üldögélve írta a magyar irodalom egyik legszebb versciklusát, az Őszikéket.

- A terv támogatói és ellenzői között is bőven vannak hiteles emberek. Ön miért feltételezi mondjuk a liberális György Péter esztétáról vagy a konzervatív Hámori József agykutatóról, hogy a kormány Városliget-tervét pártolva rosszat akarna Budapestnek?

- Ténykérdés, hogy a támogatók többsége valamilyen közvetett vagy közvetlen formában érdekelt a terv megvalósulásában.  A kisebbség pedig hűségnyilatkozatot tett a kormány mellett.

- És az ellenzők között hányan zsigeri kormányellenesek?

- Az aláírók többsége egyik párthoz sem köthető, személyes érdekük nem fűződik a terv meghiúsításához. Könyörgöm, összeszámolta már valaki, mennyibe kerül a Vár –Városliget-Nyugati pályaudvar  projekt? Megközelíti az ezermilliárdos nagyságrendet! Ennyiből a közoktatást és az egészségügyet is rendbe lehetne tenni!

- Az elmúlt tizenöt évben e beruházások hiányában sem lett az oktatás vagy az egészségügy „rendbetéve.” Hasonló meccseket már lejátszottak Magyarországon: a 19. század végén például sokan inkább a néptanítók fizetésemelésére költötték volna a Parlament építésének költségét. Ugye nem baj, hogy nem így történt?

- Nem tudhatjuk, ha akkor a néptanítók fizetését emelik, ma nem előbbre tartanánk-e, mint így,  szépséges Parlamentünkkel. Azonban a dualizmus idején Magyarország a gyarapodás és a fejlődés eddig felül nem múlt virágkorát élte. Egy zakatoló gazdaság termelte ki az építkezés költségeit, amit most sajnos nem mondhatunk el.

- Az állami nagyberuházásoknak éppenséggel gazdaságélénkítő hatásuk is lehet.

- A mostani tőkehiányos helyzetben  inkább elvonják a forrásokat a piaci szereplőktől és szokás szerint a hatalomhoz közel álló kört tüntetik ki. Ez is a céljuk. Orbán Viktor arra vállalkozott, hogy egy új nemzeti középosztályt teremt, és ez éppen azért nem sikerül neki, mert a saját párthíveiből akar középosztályt teremteni. Ez inkább a hűbéri rendszerek alapja: az uralkodó  kíséretét  kiváltságokkal vagy földbirtokkal jutalmazza. Ezt tették, persze, a kapitalizálódó szocialisták is, félreértés ne essék, amikor privatizálták a korábban összerabolt állami vagyont. Ezért a Fidesznek előbb vissza kellett államosítani a vagyont és monopolizálni a kezdeményezés jogát minden területen,  hogy azután szétoszthassa ezeket hívei között. Mindennek  semmi köze a polgárosodáshoz, mert az a mindenkori hatalomtól anyagi és kulturális értelemben is független középrétegek megerősödését jelenti. Ráadásul az a tőke, ami nem a piaci versenyben, hanem minisztériumi előszobákban gyarapodik, nem az innovációban érdekelt, kizárólag a hatalomnak igyekszik újabb és újabb szolgálatokat tenni. Az új latifundiumokon sem jó minőségű, a természeti adottságoknak megfelelő, versenyképes agrikultúra terem,  hanem uniós területalapú támogatás.

- Az imént hiányolta Paks vagy a transzatlanti szerződés ügyében a társadalmi tiltakozást. Nem lehet, hogy mindkét ügyben a kormány a „két pogány közt egy hazáért” taktikáját játssza? Vannak bizonyos nagyhatalmi érdekek, amelyek elől nem lehet kitérni, legfeljebb annyit alakítani rajtuk, hogy nekünk is legyen hasznunk.

- Ez inkább a hódoltsági kettős adóztatásra emlékeztet. Hol a szultánnak, hol a császárnak fizetjük a sarcot, hol mindkettőnek, fő, hogy a birtokunk megmaradjon és még a szomszédét is megkaparinthassuk. Az oroszokkal olyan erőművet építtetni, amit már odahaza sem építenek, mert a nagy, rugalmatlan és versenyképtelen áron termelő központi erőművek felett eljárt az idő, ebben hol van a zrínyik és bethlenek bölcsessége? Ha a transzatlanti kereskedelmi szerződés elfogadásával elveszítjük a jogunkat, hogy a multikkal szemben a magunk környezet- egészség- vagy munkavédelmi normáit érvénysítsük, mi marad a politikai önrendelkezésből?

- Az uniós csatlakozással is lemondtunk szuverenitásunk egy részéről, amivel nem feltétlenül jártunk rosszul.

- De jól sem. Abból a tényből, hogy nemzeti szuverenitásunk egy részét megosztottuk  egy transznacionális politikai szervezettel, az EU-val, még nem következik a további jogfeladás hasznossága.  

- Nemet mondhatunk dacosan az Egyesült Államok és Európa kereskedelmi térségének egybenyitására, de ezzel csak annyit érünk el, hogy az EU-t és az USA-t külön-külön győzi le a mi fogyasztó- és környezetvédelmi normáinkra fittyet hányó Kína.  Együtt viszont van esélyünk megőrízni globális befolyásunkat és munkahelyeinket.

- A nyugati civilizációt kellene megmenteni, nem a multik gazdasági világhatalmát. Európa akkor lesz hű magához, ha megvédi az életformák gazdag sokféleségét, a kultúrában ugyanúgy, mint a természetben. Ennek pedig politikai feltételei vannak: a helyi társadalmak önrendelkezése, a felelős részvétel a politikában és az emberi lépték helyreállítása a gazdaságban. Ezek – nem mellesleg - az ökológiai politika céljai, az Élőlánc Magyarországért annak idején ezeket tűzte a zászlajára. Igaz, ez inkább gondolatkísérlet volt, mint párt.

- Az ön által is képviselt ökopolitikai nézeteket vallja Schiffer András, aki bejelentette, hogy kiszáll a politikából. Csalódott?

- Benne nem most csalódtam. Az LMP-ben pedig talán a párt nyomta el a gondolatkísérletet. Ami a kis pártokat illeti, azok sajnos osztódással szaporodnak. Nem az energia feszíti szét őket, hanem a nagyok vonzása-taszítása. De Schiffer  az LMP nélkül, az LMP Schiffer nélkül talán még sokra viheti.

Fotó: mandiner.hu